Ugrás a tartalomhoz

Sajtószoba - Közlemények, tájékoztatók, 2015.03.23.

Elhunyt Klinger András demográfus, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egykori elnökhelyettese


KLINGER ANDRÁS (1930–2015)


2015. március 16-án, Vácott elhunyt Klinger András, a magyar statisztika és demográfia tudományának kiemelkedő, világszerte ismert és elismert alakja, a Központi Statisztikai Hivatal egykori elnökhelyettese. Annak a nagy demográfusnemzedéknek volt az egyik utolsó képviselője, amely megalapozta a magyar demográfia nemzetközileg is elismert hírnevét. Korának demográfiai polihisztoraként a tudományág valamennyi területét magas színvonalon művelte; kutatott, tanított és publikált. Szakmai elismertségét, tudományos munkásságát nemcsak műveinek száma, hanem azok sokoldalúsága is fémjelzi. Nagyszerű ember és legendás munkabírású, jó vezető volt; munkatársaival szoros és közvetlen kapcsolatot létesített, sohasem éreztette a főnök–beosztott-viszonyt.

Klinger András 1930. január 12-én született Budapesten. Édesapja textiltechnikus, magántisztviselő, édesanyja bérelszámoló volt. Bátyját a II. világháború idején veszítette el. Középiskolai tanulmányait a ciszterciek budai Szent Imre Gimnáziumában végezte, majd 1948 és 1952 között a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult. 1957-ben egyetemi doktori oklevelet szerzett. 1977-ben elnyerte a szociológiai és demográfiai tudományok kandidátusa fokozatot. Anyanyelvén kívül angolul, németül, franciául és spanyolul is tudott.

1950-ben, egy kéthónapos nyári gyakorlat után kezdte meg pályafutását a KSH-ban, ahol először az egészségügyi statisztikai, majd a népesedésstatisztikai osztály munkatársaként dolgozott. 1953-tól megbízással, 1956-tól véglegesített vezetőként irányította a népmozgalmi statisztikai osztályt. 1960 és 1970 között a Népesedési és Szociális Statisztikai Főosztály főosztályvezető-helyettese volt. 1966-tól két évet Chilében töltött az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizottságának munkatársaként. 1970 és 1990 között a Népesedésstatisztikai Főosztály vezetőjeként tevékenykedett. E minőségében kötelességének tartotta segíteni a tehetséges demográfusok pályakezdését, a kutatásokba és a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódását. A rendszerváltás éveiben vállalva a funkciót Vukovich György elnök mellett, 1990. augusztus 1-jétől 1996. október 31-ei nyugalomba vonulásáig a KSH elnökhelyettesi posztját töltötte be.

1958-as megalapítása óta a Demográfia című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, 1980-tól 2005-ig a lap főszerkesztője, azután pedig a szerkesztőbizottság elnöke volt. 1973-ban az ELTE ÁJK címzetes egyetemi docense, 1978-ban a Műszaki Egyetem városépítési tanszékének óraadója lett. Oktatott a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen is. Az 1990-es évtizedben a KSH vezetése részéről egyik fő támogatója és előadóként aktív résztvevője volt a posztgraduális egyetemi demográfusképzésnek. Hivatali munkája mellett 1992–1993-ban az ELTE ÁJK Statisztikai és Jogi Informatikai Tanszékének tudományos tanácsadójaként működött.

Az 1950-es évek végétől számos nemzetközi szakmai szervezetben tevékenykedett. 1960-ban a Nemzetközi Népességtudományi Unió tagjává, 1965-ben alelnökévé, 1974-ben a Nemzetközi Statisztikai Intézet tagjává választották. Az 1960-as évek közepétől közreműködött a Nemzetközi Családtervezési Szövetség munkájában, 1990-től a regionális végrehajtó bizottság tagjaként. Az 1950-es évek végétől részt vett az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának, az 1980-as évek elejétől pedig – kezdetben megfigyelőként, majd 1990 után Magyarország képviselőjeként – az Európa Tanács Európai Népesedési Bizottságának munkájában. Szervezője, elnöke, előadója volt az ENSZ Népesedési Alapja, illetve a világszervezet több más, népesedési kérdésekkel foglalkozó bizottsága által rendezett nagy nemzetközi konferenciáknak. Angol barátjával és kollégájával, David Pierce-szel felváltva elnökölte az ENSZ EGB népszámlálási konferenciáit.

Megalakulásától kezdve tagja, 1980-tól közel tíz évig titkára volt a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szociológiai és Demográfiai Választmányának tagja, a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság alapító, később (több cikluson át) vezetőségi tagja, főtitkára és elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Rendszeres résztvevője, 1969 és 1983 között tíz alkalommal előadója volt a Magyar Statisztikai Társaság statisztikatörténeti vándorüléseinek.

Munkásságát 1955-ben Szocialista Munkáért Érdeméremmel, 1960-ban a Munka Érdemrend ezüst, 1970-ben és 1981-ben arany fokozatával, 1985-ben Kiváló Munkáért kitüntetéssel, 1990-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjével ismerték el. 1989-ben megkapta a KSH Fényes Elek-emlékérmét. 1997-ben itthon és külföldön végzett kiemelkedő tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. A Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság Tauffer-emlékérmet adományozott számára.

Pályája elején részt vett a kórházi statisztika megújításában, az üzem-egészségügyi és a társadalombiztosítási statisztika kialakításában. Később jelentős szerepet játszott a reprezentatív népességi (termékenységi-családtervezési és születésszabályozási) megfigyelések, köztük a mikrocenzusok magyarországi bevezetésében, a társadalmi mobilitásra vonatkozó kutatások megindításában, a válóoki vizsgálatok lebonyolításában és a népesedéspolitikai intézkedéseket megalapozó demográfiai elemzések elkészítésében. 1960-nal kezdődően részt vett négy népszámlálás és a köztük megtartott mikrocenzusok kidolgozásában és irányításában; szakértőként segítette a 2001-es népszámlálás előkészítését és feldolgozását. Az egységes magyarországi népesség-nyilvántartási rendszer, az azt megalapozó 1975-ös népesség-összeírás, valamint az 1976-ban elindult Egységes Lakossági Adatgyűjtési Rendszer kezdeményezője volt. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében közreműködött az európai népszámlálási alapelvek kidolgozásában, az európai születésszabályozási, családtervezési és családtermékenységi vizsgálatok fejlesztésében.

Kutatóként a népmozgalmi statisztika módszertana, a termékenység, a halandóság és a családszerkezet társadalmi és területi különbségei, a csecsemőhalandóság, a koraszülöttség, a perinatális halandóság, a vetélések és a népesség öregedésének problémái, a válások okai, a népmozgalom és a különböző társadalmi-gazdasági jelenségek összefüggései foglalkoztatták. A magyar népességtudományi szakirodalom egyik legtermékenyebb és legnagyobb hatású szerzője volt. Több mint kétszáz publikáció fűződik a nevéhez; írásaira közel kétszáz független hivatkozás található a Demográfia, a Statisztikai Szemle és a Területi Statisztika lapjain. A világ népessége című, társszerzőkkel írt kötete az első magyar kézikönyv, amely a Föld valamennyi országának fontosabb demográfiai adatait monografikus formában feldolgozta. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatai közül kiemelendő a kelet-európai államok 1950 és 1980 közötti csecsemőhalandóságáról, valamint – egy magyar–japán tudományos projekt keretében – az öregedés kérdéseiről európai perspektívában készített tanulmánya. Jelentősek a mai Magyarország területének 1828 és 1900, illetve 1901 és 1968 közötti községsoros népmozgalmi adatait közlő, valamint az ország két világháború közötti népesedési viszonyaival foglalkozó történeti demográfiai kötetei. Több demográfia-tankönyv szerzője, társszerzője, szerkesztője volt; ezek közül legismertebb az 1964-ben megjelent, a hazai szakirodalomban úttörő jellegű Bevezetés a demográfiába, valamint az ELTE ÁJK számára szerkesztett, 1996-ban megjelent Demográfia. Társadalomstatisztikai alapozó tankönyvet is írt. Statisztikatörténeti előadásaiban, tanulmányaiban a népesedés- és a társadalomstatisztika történetével, a demográfus Thirring Gusztávval, Keleti Károly népesedésstatisztikájával és az 1870-es népszámlálással foglalkozott.

Klinger András halálával a magyar és a nemzetközi statisztikustársadalom egyik legértékesebb és legtapasztaltabb tagját veszítette el.

Főbb művei

  • A világ népessége. Budapest, 1959, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. (Acsádi Györggyel és Szabady Egonnal)
  • Magyarország népesedése a két világháború között. Budapest, 1959, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. (Acsádi Györggyel)
  • Bevezetés a demográfiába. Budapest, 1964, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Szerk.: Szabady Egon. (Acsádi Györggyel, Bersy Gyulával, Bene Lajossal, A. Ja. Bojárszkijjal, Marton Zoltánnal, Melly Józseffel, Miltényi Károllyal, Szabady Egonnal, B. Ja. Szmuleviccsel, Tamásy Józseffel, Theiss Edével, Varga Istvánnal és Vukovich Györggyel)
  • A válások okai. Budapest, 1966, SKV.
  • A népmozgalom főbb adatai községenként 1901–1968. Budapest, 1969, SKV. (összeáll.)
  • A népmozgalom főbb adatai községenként 1828–1900. I–VIII. köt. Budapest, 1972–1984, SKV. (összeáll.)
  • A Baranya megyében élő nemzetiségek demográfiai helyzete 1980-ban. Pécs, 1985, Baranya Megyei Tanács. (Hoóz Istvánnal és Kepecs Józseffel)
  • Infant mortality in Eastern Europe, 1950–1980. Budapest, 1982, SKV.
  • Történeti statisztikai idősorok 1867–1992. I. köt. Népesség – népmozgalom. Budapest, 1992, KSH. (szerk.; Csahók Istvánnal, Ehrlich Évával, Fajth Gáspárral, Gyulay Ferenccel, Harcsa Istvánnal, Kamarás Ferenccel, Mészáros Árpáddal és Szilágyi Györggyel)
  • The demographic situation of Hungary in Europe. Strasbourg, 1993, Council of Europe.
  • The Ageing in Hungary and Japan. Budapest, 1995, KSH. (szerk.; Nishimura Hirokóval)
  • Vom Plan zum Markt. Eine Untersuchung am Beispiel Ungarns. Heidelberg, 1995, Physica. (szerk.; Peter Meusburgerrel)
  • Demográfia. Budapest, 1996, KSH. (főszerk.)
  • Demográfiai alapismeretek. Budapest, 1996, Corvinus.
  • Társadalomstatisztikai alapismeretek. Budapest, 1998, KSH.

Irodalom

  • Gárdos Éva: Ünnepi beszámoló. Grafikon, 2011. 10. sz. 6–7.
  • Kármán Vera: Dr. Klinger András kandidátusi értekezésének vitája. Statisztikai Szemle, 1978. 6. sz. 642–648.
  • Lakatos Miklós: Beszélgetés dr. Klinger Andrással. Statisztikai Szemle, 2007. 9. sz. 853–860. o.
  • Lencsés Ákos – Rózsa Dávid: Klinger András műveinek válogatott bibliográfiája. Készült Klinger András tiszteletére. Budapest, 2011, KSH Könyvtár.

 

Központi Statisztikai Hivatal

H-1024 Budapest, Keleti Károly u. 5-7. Tel./Phone: 345-6000
Postacím/Postal address: P.O.Box 51 Budapest H-1525
http://www.ksh.hu