Sajtószoba - Közlemények, tájékoztatók, 2016.12.01.

A KSH a szegénység mérésére ezentúl csak a laekeni indikátorokat használja

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a 2015. november 30-án megjelentetett A létminimum-számítás megújítása című kiadványban a létminimum-számítás megújítására mutatott be két javaslatot, amelyeket alkalmas alapnak vélt egy új létminimum-mutató kialakítására. A módszertani munka során a felhasználókkal folytatott egyeztetések nem hozták meg a várt eredményt, a két módszertan nem talált elfogadásra, ugyanakkor érdemi javaslatok sem érkeztek se az érdekképviseletektől, se a kutatóktól. A KSH ezért úgy döntött, hogy a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés mérésére ezentúl kizárólag annak nemzetközileg elfogadott eszközét, a laekeni indikátorok mérőszámait használja. A KSH a szegénységre vagy társadalmi kirekesztődésre vonatkozó adatokat minden évben A háztartások életszínvonala című kiadványban teszi közzé.

A KSH az életszínvonal több dimenziójának vizsgálata céljából csatlakozott egy nemzetközi projekthez, az Európai Uniónak az ún. „referencia-költségvetés” kifejlesztését célzó projektjéhez.

A KSH a létminimum számításának felülvizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy az eddig használt létminimum-mutató alkalmatlan a neki szánt funkció betöltésére. A KSH a kezdetektől arra törekszik, hogy a létminimum-számítás módszertanának megújítása – akárcsak minden egyéb statisztikai tevékenysége – tudományos és szakmai alapokon nyugodjon, és a végeredmény egy olyan módszertan és mutató legyen, amely valóban a felhasználók széles köre számára értékes. A hivatalnak minden igyekezete ellenére sem sikerült szakmai konszenzust kialakítania a javasolt új mérőszámokra. Ennek oka elsődlegesen az volt, hogy a szakmai párbeszéd helyett politikai vita alakult ki a létminimum felülvizsgálata körül. A KSH ezért úgy döntött, hogy egy új létminimum-mutató kifejlesztése helyett a szegénység mérésére a laekeni indikátorokat használja, amely sokkal árnyaltabb képet mutat a társadalom ezen szegmenséről. A KSH 2005-óta használja a laekeni indikátorokat a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés mérésére, eredményeit minden évben A háztartások életszínvonala című kiadványában teszi közzé.

A hazai létminimum-számítás kritikája

A létminimum hazai elnevezése a köznyelvben a mélyszegénységre utal, de valójában a 2015-ig számított létminimum értéke az átlagos jövedelemhez közeli érték, és a létminimum környékén fogyasztó háztartások fogyasztása is az országos átlagértékek környékén van. Vagyis a létminimum jelenlegi módszertannal számított értéke a szerény, de tisztes megélhetést biztosítja. Az ellentmondás fő oka, hogy az eredeti elnevezés sem volt szabatos, emellett az elmúlt 25 évben, vagyis a mutató módszertanának kialakítása óta gyökeresen átalakultak azok a körülmények, amelyek a módszertan szempontjából döntő jelentőségűek, vagyis a jövedelmi viszonyok, a lakosság fogyasztási szerkezete és a háztartások összetétele.

A létminimum vagy ahhoz hasonló más abszolút szegénységi mutató főképpen a szegény vagy közepesen fejlett országokban releváns. A létminimum-számításra vonatkozó standard nemzetközi módszertan, fogalmi rendszer és számítási mód egyelőre nem létezik, márpedig a hivatalos statisztika egyik legrégibb és legfontosabb alapelve, hogy – a hitelesség érdekében – nemzetközileg elfogadott módszertanokat és eljárásokat kell alkalmazni. A szegénység és társadalmi kirekesztődés mérésére jelenleg a laekeni indikátorok módszertana az egyetlen elismert nemzetközi eszköz, nemzetközi összehasonlításra pedig egyelőre szintén kizárólag a laekeni indikátorok alkalmasak. Éppen ezért kevés ország számol létminimumot vagy ahhoz hasonló mutatót. Ahol mégis előállítanak ilyen mérőszámot, azt – standard nemzetközi módszertan hiányában – jellemzően kutatóintézetben vagy egyetemen teszik.

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés mérésének egységes, nemzetközileg elfogadott eszköze a laekeni indikátorok köre

Az úgynevezett laekeni indikátorok 2001-es bevezetése óta az Európai Unió tagországai (és több EU-n kívüli ország) egységes mérőszámokat használ a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztődés mérésére. A Központi Statisztikai Hivatal 2005 óta állítja elő a laekeni indikátorokat e szerint a harmonizált módszertan szerint. A laekeni indikátorok, vagyis az egységes uniós szegénységi mutatók bevezetésével a megszűnt a magyar létminimumnak a bevezetésekor valóban hiánypótló szerepe.

Az Európai Unió Tanácsa 2001 decemberében, a Laekenben tartott ülésén fogadta el a szegénység és a társadalmi kirekesztődés mérésére vonatkozó indikátorokat. A tagállamokra vonatkozó egységes mutatórendszer kialakításának az volt a célja, hogy európai szinten összehasonlíthatóvá váljon a szegénység és a szociális kirekesztődés sokdimenziós jelensége. Mivel a szegénység kizárólag jövedelmi helyzet alapján történő definiálása nem ad átfogó képet az egyén, valamint a háztartás társadalmi helyzetéről, a kezdetekben alapvetően a jövedelmi szegénységre fókuszáló mutatók köre 2006-ban kibővült a szociális védelem területére, azon belül is a társadalmi befogadás, a nyugdíjak, valamint az egészségügyi ellátás átfogó és egységes mérésére szolgáló jelzőszámrendszerrel.

A társadalmi kirekesztődés a szegénység fogalmánál tágabb, nemcsak jövedelemhiányt jelent, hanem társadalmi elszigetelődési folyamatot, szociális hátrányok sorozatát is. Azon személyek vannak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának, akik esetében az alábbi három tényező közül legalább az egyik fennáll:

1. Relatív szegény: azok a személyek, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartás jövedelme nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60%-át (relatív szegénységi küszöb).
2. Súlyosan deprivált: azok a személyek, akik meghatározott 9 fogyasztási tétel (lásd módszertan) közül legalább 4-ről anyagi okból lemondani kényszerülnek.
3. Nagyon alacsony munkaintenzitású: azok a személyek, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú (18 és 59 év közötti) családtagok az előző évben a lehetséges munkaidejük kevesebb mint 20%-át töltötték munkával.

A háztartások életszínvonala, 2015

Központi Statisztikai Hivatal

H-1024 Budapest, Keleti Károly u. 5-7. Tel./Phone: 345-6000
Postacím/Postal address: P.O.Box 51 Budapest H-1525
http://www.ksh.hu