Nagy magyar statisztikusok

Ahol a számok mesélni kezdenek

A statisztikát sokan végtelen, száraz adathalmaznak látják, de csak addig, amíg meg nem ismerik a háttérben felsejlő, regénybe illően izgalmas történeteket. Kötél általi kivégzés, de úgy, hogy az elítélt nincs jelen… Véres párbaj a Népligetben… Szimultán sakkpartik a háborús frontvonalban… Politikai leszámolásnak tűnő „öngyilkosság” a szívkórházban… Hogyan válik a számok sokasága a szemünk előtt egy ország élő históriájává?

A magyar statisztika története nem csupán táblázatok, adatok sorozata, de izgalmas szellemi utazás is, amelyben kiemelkedő tudósok és gyakorlati szakemberek munkássága rajzolja ki a társadalom működésének rejtett mintázatait. Ezek az emberek tovább láttak a számoknál: értelmezték is azokat, hozzájárulva ahhoz, hogy jobban megértsük a gazdasági folyamatokat, a népesedési változásokat, a társadalmi átalakulásokat.

Ezt a gazdag örökséget mutatja be a Nagy magyar statisztikusok című sorozat, amely nemcsak az egyes életműveket tárja fel, de a történeti ívet is felrajzolja; megmutatja, hogyan formálódott Magyarországon a statisztika szerepe és módszertana az évtizedek során. Az egyes bibliográfiák a statisztikusok saját publikációin túl a róluk szóló szakirodalmat is tartalmazzák, ezáltal szélesebb perspektívát kínálnak: lehetőséget biztosítanak, hogy az olvasó ne csak az eredményeket, hanem azok hatását, utóéletét is megismerje. Így a sorozat egyszerre szolgálja a történeti kutatásokat, az oktatást és mindazokat, akik érdeklődnek a tudomány és a társadalom kapcsolatának alakulása iránt.

Árvay János (1924–1996)

Magyar statisztikus és közgazdász. Évtizedeken átívelő hivatali munkássága során gazdaságstatisztikai alapkutatásokkal, elsősorban a mezőgazdasági nemzeti jövedelemmel, valamint a népgazdasági mérlegszámítások elvi, módszertani és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Meghatározó szerepet játszott a magyar nemzeti számlarendszer fejlesztésében és a gazdaságstatisztikai módszertan korszerűsítésében. Munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a hazai statisztikai adatok nemzetközi összehasonlításban is értelmezhetővé váljanak.

Árvay János műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1997. – 37 p. (1,1 MB)

Buday László (1873–1925)

A Központi Statisztikai Hivatal ötödik elnöke a magyar statisztika egyik meghatározó alakjaként már a 20. század elején felismerte: a mezőgazdaság működésének megértéséhez rendszeres és pontos adatgyűjtésre van szükség. Munkáiban kiemelt szerepet kapott a termésbecslés és az agrárstatisztika, amelyek ma is alapját adják a gazdasági és élelmiszer-termelési döntéseknek. Hivatali munkássága kezdetén részt vett az 1900. évi népszámlálás adatainak feldolgozásában, az 1910-es népszámlálás megszervezése, előkészítése pedig már az ő nevéhez kapcsolódik. Nemcsak statisztikusként, hanem szépíróként is alkotott – így munkásságában egyszerre volt jelen a rendszerező gondolkodás és az érzékenyebb, alkotói látásmód.

Buday László műveinek válogatott bibliográfiája, 2. javított, bővített kiadás – Budapest, 2023. – 63 p. (1,0 MB)

Cseh-Szombathy László (1925–2007)

A magyar szociológia és családkutatás kiemelkedő alakja. 1957-ben felvették a KSH-ba, ahol 1970 és 1974 között a Társadalomstatisztikai Főosztályon vezető beosztásokban dolgozott. 1975-től az MTA Szociológiai Kutató Intézetben folytatta munkáját, 1983-tól 1988-ig az intézet igazgatója volt. Kutatásai a családszerkezet, a párkapcsolatok és a társadalmi változások vizsgálatára irányultak. Munkássága jelentősen hozzájárult a társadalomstatisztikai elemzések hazai fejlődéséhez.

Cseh-Szombathy László műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2012. – 136 p. (0,8 MB)

Dányi Dezső (1921–2000)

Történeti demográfus, 1960-tól 1983-ig – nyugdíjba vonulásáig – a KSH Könyvtár igazgatója. Fő kutatási területe a népesség alakulása, a termékenység és a halandóság vizsgálata volt. Jelentős eredményeket ért el a történeti statisztika, a statisztikatörténet és a történeti demográfia területén. Munkája hozzájárult a népesedési folyamatok megalapozott statisztikai elemzéséhez.

Dányi Dezső műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2009. – 84 p. (0,3 MB)

Dávid Zoltán (1923–1996)

A KSH Levéltárának igazgatója, történeti demográfus és levéltáros. Elsősorban a népesség- és a társadalomstatisztika területén végzett kutatásokat, különös figyelmet fordítva a demográfiai folyamatok elemzésére. Munkássága hozzájárult a hazai népesedési viszonyok mélyebb megértéséhez és statisztikai feltárásához.

Dávid Zoltán műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2023. – 50 p. (1,2 MB)

Drechsler László (1929–1990)

A statisztikai módszertan és adatfeldolgozás elismert szakértője. Munkássága a statisztikai adatfelvételek és feldolgozási eljárások fejlesztésére irányult, különös tekintettel az adatok minőségére és megbízhatóságára. Úttörő szerepet vállalt kora korszerű statisztikai módszereinek hazai alkalmazásában.

Drechsler László műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1996. – 75 p. (3,0 MB)

Elekes Dezső (1889–1965)

Elekes Dezső, a Központi Statisztikai Hivatal tizenegyedik elnöke nemcsak kiváló statisztikus, hanem a magyar sakkélet ismert alakja is volt. Pályáját a KSH-ban kezdte, 1931 és 1936 között a hivatal könyvtárát vezette, majd a ranglétrát végigjárva eljutott az elnöki pozícióig, miközben számos területen – többek között a demográfia, a kultúra és a sajtó statisztikájában – is maradandót alkotott. A tudományos munka mellett a sakkban is kiemelkedő teljesítményt nyújtott: versenyzőként, feladványszerzőként és szakíróként egyaránt elismerték, sőt a magyar csapattal levelezési világbajnoki címet is szerzett. Pályája jól mutatja, hogy a statisztika mögött nemcsak rendszerező gondolkodás, hanem kreativitás és stratégiai érzék is áll.

Elekes Dezső műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1992. – 81 p. (1,0 MB)

Fazekas Béla (1922–1994)

A 20. század második felének statisztikusa, a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa, elnökhelyettese. Elsősorban gazdaságstatisztikai területen tevékenykedett, részt vett az adatgyűjtési és ‑feldolgozási rendszerek fejlesztésében. Kezdetektől törekedett a hazai agrárstatisztika módszertani továbbfejlesztésére. Munkássága hozzájárult a statisztikai gyakorlat korszerűsítéséhez és az adatok megbízhatóságának erősítéséhez.

Fazekas Béla műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1998. – 29 p. (0,8 MB)

Fellner Frigyes (1871–1945)

Közgazdász és statisztikus, a jövedelemeloszlás és a nemzeti jövedelem vizsgálatának egyik hazai úttörője. Statisztikai eredményei megalapozták az adóstatisztika, a pénzügystatisztika és a makrogazdasági elszámolások magyarországi módszertanát. Kutatásai a gazdasági egyenlőtlenségek mérésére és nemzetközi összehasonlítására irányultak. Munkássága nemzetközi szinten is elismert, hozzájárult a modern gazdaságstatisztikai gondolkodás fejlődéséhez.

Fellner Frigyes műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2001. – 50 p. (1,6 MB)

Fényes Elek (1807–1876)

A reformkori Magyarország egyik legjelentősebb statisztikusa és adatgyűjtője. Ő irányította a magyar statisztikai szolgálat első intézményét, az 1848 tavaszán létrehozott Országos Statisztikai Hivatalt. Műveiben elsőként törekedett arra, hogy átfogó, rendszerezett képet adjon az ország gazdasági és társadalmi viszonyairól. Munkássága a modern statisztikai szemlélet hazai megalapozásának fontos lépése volt.

Fényes Elek műveinek válogatott bibliográfiája, 2. javított, bővített kiadás – Budapest, 2007. – 84 p. (0,3 MB)

Földes Béla (1848–1945)

A statisztika elméleti és módszertani kérdéseivel is foglalkozó szakember. Munkásságában helyet kapott a nemzetgazdaságtan, a pénzügytan és a társadalompolitika is. Jelentős szerepet játszott a statisztika tudományos megalapozásában és oktatásában Magyarországon. 1872-ben a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal igazgatóhelyettesi hatáskörrel felruházott munkatársává nevezték ki. Fontos szerepet játszott a statisztika önálló tudományterületként való hazai elismerésében.

Földes Béla műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1991. – 83 p. (4,4 MB)

Horváth Róbert (1916–1993)

A KSH munkatársaként a gazdaságstatisztika és az elemzések területén dolgozott. Tevékenysége során az adatok értelmezésének és a statisztikai eredmények gyakorlati felhasználásának erősítésére törekedett, valamint arra, hogy valamennyi általa művelt tudományterületen elmélyítse a statisztikai módszertant. Munkássága hozzájárult a statisztikai információk széles körű hasznosításához, a társadalomtudomány egyes ágainak komplex összekapcsolódásához.

Horváth Róbert műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1994. – 103 p. (3,1 MB)

Jekelfalussy József (1849–1901)

A hazai hivatalos statisztikai szolgálat korai vezetői közé tartozott, Keleti Károly közvetlen munkatársa és utóda. Meghatározó szerepet játszott a hivatalos statisztikai rendszer intézményi megerősítésében és működésének stabilizálásában. Igazgatói tevékenységének egyik legmaradandóbb hatása, hogy állami költségvetésből felépült a hivatal 1898-ban átadott központi épülete, amely ma is a KSH székhelyéül szolgál. Munkássága hozzájárult a statisztikai adatgyűjtés szervezeti kereteinek kialakításához.

Jekelfalussy József műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1989. – 34 p. (1,2 MB)

Keleti Károly (1833–1892)

A magyar hivatalos statisztika megteremtője, a Központi Statisztikai Hivatal jogelődjének, az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatalnak egyik alapítója és első vezetője. Nevéhez fűződik az 1869. évi népszámlálás megszervezése és lebonyolítása. Aktív közreműködésével fogadták el a magyarországi hivatalos statisztikai adatgyűjtések azon jogszabályait, amelyek nyomán az 1874. évi XXV. törvénycikk a hazai statisztika jogalapja lett. Munkássága idején vált rendszerszintűvé Magyarországon az adatok gyűjtése és feldolgozása: felismerte, hogy a gazdaság és a társadalom működésének megértéséhez megbízható, összehasonlítható adatokra van szükség. Vezetése alatt alakult ki az a statisztikai szemlélet, amely az adatokat a döntéshozatal és a közjó szolgálatába állítja.

Keleti Károly műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1983. – 19 p. (0,4 MB)

Vargha Gyula (1853–1929)

Pályáját a Központi Statisztikai Hivatalban gyakornokként kezdte, majd végigjárva a hivatali ranglétrát 1901 és 1914 között vezette az intézményt. A statisztika mellett egész életében jelen volt az irodalom is: már fiatalon verseket írt, élete során csaknem 900 költeménye jelent meg, többségük idős korában született. Lírája személyes, érzelmekkel teli, gyakran a gyerekkor, a család és a szerelem élményeiből táplálkozott, miközben statisztikusként a korszak egyik meghatározó szakembere volt – ez a kettősség adja életművének igazi különlegességét.

Vargha Gyula műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2005. – 48 p. (1,6 MB)

• Konkoly Thege Gyula (1876–1942) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1990. – 43 p. (1,5 MB)
• Kovács Alajos (1877–1963) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2009. – 86 p. (1,7 MB)
• Kovacsics József (1919–2003) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2008. – 89 p. (1,2 MB)
• Kőrösy József (1844–1906) műveinek válogatott bibliográfiája, 2. átdolgozott kiadás – Budapest, 2006. – 40 p. (0,3 MB)
• Marton Ádám (1934–2018) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2018. – 89 p. (1,0 MB)
• Párniczky Gábor (1925–1992) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1999. – 48 p. (1,6 MB)
• Szél Tivadar (1893–1964) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2011. – 39 p. (0,9 MB)
• Theiss Ede (1899–1979) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1999. – 56 p. (1,7 MB)
• Thirring Gusztáv (1861–1941) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1981. – 32 p. (2,1 MB)
• Thirring Lajos (1899–1983) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 1994. – 127 p. (4,4 MB)
• Vukovich György (1929–2007) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2012. – 67 p. (1,2 MB)
• Zala Júlia (1919–1994) műveinek válogatott bibliográfiája – Budapest, 2001. – 65 p. (2,0 MB)