A nemzeti jólét mérése (GDP)

350 éve, a XVII. századi Angliában merült fel először, hogy az állam számára hasznos lenne az ország gazdasági teljesítményének mérése. William Petty fizikus, kémikus és polihisztor volt az, aki 1665-ben adta közre "Politikai számtan" c. művét, amelyben először jelenik meg egy ország nemzeti jövedelmére vonatkozó számítás.

William Petty első nemzeti jövedelem becslése 1665-ből

Forrás: André Vanoli: A History of National Accounting (IOS Press, 2005)

Pettyt a nemzeti jövedelem becslések készítésében többen is követték a XVII., XVIII. és XIX. században mind Angliában, mind Franciaországban. A politikai hatalom ellentmondásosan viszonyult ezekhez az egyéni kezdeményezésekhez. Érdekelődést is keltettek az eredmények, ugyanakkor veszélyesnek is találták az ilyen jellegű számításokat. Mind az angol, mind a francia hivatalos szervek igyekeztek ezeket a publikációkat titokban tartani, be is tiltották őket. A francia Vauban vagy Boisguillebert művei csak külföldön jelenhettek meg, az orosz Radishchevet pedig Szibériába száműzték. XIX. századi követőiktől kezdve azonban a nemzeti jövedelem vagy a GDP számításokkal foglalkozó tudósokra már nem vártak ilyen nehézségek.

A magyar közgazdasági irodalomban a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon - amelyek ma a nemzeti számlák részét képezik - kiszámításának kérdése első alkalommal 1855-ben merült fel, Kautz Gyula Pesten ekkor kiadott "Az Austriai Birodalom statisztikája, különös tekintettel Magyarországra" c. munkájában. A nemzetgazdasági számítások magyarországi fejlesztésének nemzetközileg is elismert, kiemelkedő alakja Fellner Frigyes volt, aki a XIX.. század végén kezdte pályáját. 1893-ban jelent meg "A nemzeti vagyon becslése" c., Akadémiai Díjat nyert munkája, amely széles nemzetközi visszhangot váltott ki, és ismertté és elismertté tette Fellnert. Utolsó nagyhatású statisztikai szakkönyve - a "Csonka-Magyarország nemzeti jövedelme" - 1930-ban jelent meg. E munkája nemcsak Magyarországon, de nemzetközileg is úttörőnek nevezhető.

Ma, a Stiglitz-jelentés után, a nemzeti jólétnek a nemzeti jövedelem nagyságával történő azonosítása kicsit furcsán hat, ám Fellner véleménye az akkori korszellemnek megfelelő volt. "A nemzeti jólét mérése nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlati élet szempontjából is tagadhatatlanul egyike a legnagyobb érdekű közgazdaságtani statisztikai feladatoknak. Sajnos, hogy a feladat fontosságával arányban áll a megoldás nehézsége is" - írta.

Ezt követően a Magyar Központi Statisztikai Hivatal is programjába vette a nemzeti jövedelem kiszámítását, Szigeti Gyula készítette e számításokat. E számítások mind koncepciójukban, mind a felhasznált forrásokban messze állnak a mai értelmezéstől.

Fellner Frigyes munkái megtalálhatók a KSH Könyvtárban, munkásságáról a KSH Könyvtár Nagy magyar statisztikusok sorozatában is olvashatunk.

Manapság az említett Stiglitz-jelentés nyomán élénk vita bontakozott ki statisztikus és közgazdász szakemberek körében a társadalmi jólét mérése körül, s e jelenség mérésében a bruttó hazai termék (GDP) szerepéről. Bár a statisztikusok sosem állították, hogy a GDP a jólét kizárólagos mérőszáma, a közgazdászok és a média körében széleskörűen használták e mutatót a jólét kizárólagos mutatójaként. A GDP egy hatalmas gazdaságstatisztikai rendszernek, a nemzeti számláknak csak egyik, de nem egyetlen - a közgazdászok által kiemelt - fontos mutatója. E rendszert a második világháború után Richard Stone - 1984-ben Nobel-díjjal kitüntetett - cambridge-i professzor szakmai irányítása mellett dolgozták ki, elsősorban az ENSZ és az OECD keretei között. A GDP mutatóját alapvetően a sokkal nehezebben meghatározható nemzeti jövedelmet "helyettesítő" egyik mutatóként használják széles körben. A mutató az elmúlt több mint fél évszázad során bebizonyította hasznosságát, használhatóságát, és a viták ellenére továbbra is a gazdaságstatisztikai mérés központi mutatója marad. Jellemzőit és kiszámításának módját ma nemzetközileg elfogadott kézikönyvek, az Európai Unión belül jogszabály - az European System of Accounts (ESA95) - írja le.