A Központi Statisztikai Hivatal székháza
Budapest a térség egyik legszebb települése. Fekvése különleges, hiszen kevés olyan főváros van, amit úgy szel ketté egy nagy folyó, hogy az egyik felét meghagyja lapálynak, a másik fele viszont villanegyedekkel kapaszkodik felfelé a hegyekre.
A város középületei is szebbnél szebbek, magukon viselik a különböző stílusok jegyeit, építésük korának divatját. A Központi Statisztikai Hivatal Budapest II. kerületében, a Keleti Károly u. 5-7. szám alatt álló székháza azonban különleges, mivel egyike annak a kevés épületnek, amelyet ma is arra használnak, aminek céljára épült.
Miután nagyjaink az 1844-es reformországgyűlésen felvetették az önálló statisztikai hivatal gondolatát, 1848-ban a belügyminisztérium szervezetén belül hozták létre a hivatalos magyar statisztikai szolgálatot. Ez azonban a történelmi események miatt rövid életű lett, és a kiegyezést követően kerülhetett csak ismét napirendre az önálló magyar statisztika megteremtésének kérdése. Ennek első lépése volt 1867. március 10-e, amikor a Földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium keretében létrejött a statisztikai osztály, melynek vezetésével Keleti Károly bízatott meg. Keleti Károly, aki már a kezdetektől olyannyira magáénak érezte a statisztika ügyét, hogy saját lakásán, az Aldunasor (ma Széchenyi rakpart) 20. szám alatt adott otthont munkatársainak.
Az idő múlásával azonban sokasodtak a feladatok, növekedett a létszám, ezért a statisztikusoknak mindig más és más helyre kellett költözniük. Elhagyva Keleti Károly otthonát, 1867 őszén a Földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium Aldunasor 2. szám alatti épületében kaptak helyet, 1869 októbere pedig már a Kismező, ma Klauzál utca 3. szám alatt találta őket, hogy egy év múlva Budára, a Széchenyi-fogadóba költözzenek. Ezt 1871 novemberében váltotta fel báró Lipthay háza, majd két év múlva a Vallás- és közoktatásügyi minisztérium Budán lévő épülete, hogy 1879 novemberében a statisztika a Múzeum körútra költözzön.
Ezt az épületet idővel lebontották, ezért tovább kellett vándorolniuk, és 1880 őszén Budán egy Donáti utcai magánházban béreltek helyiségeket a közben egyre gyarapodó létszámú statisztikusoknak. Még két helyváltoztatás, mire végérvényesen kiderült, hogy ilyen vándorélet mellett nem lehet komoly munkát végezni. Márpedig az akkori kormánynak is múlhatatlanul szüksége volt az időben hozzáférhető, megbízható adatokra. A kereskedelemügyi miniszter vetette fel ezért az állandó, külön székház ötletét, és terjesztette azt törvényjavaslatként 1896. április 15-én a Tisztelt Ház elé. A honatyák, belátva a kérdés fontosságát, az 1896. évi XX. törvényczikkben rögzítették, hogy "Az Országos m. kir. statistikai hivatal elhelyezésére, a főváros jobbparti részének valamely alkalmas helyén, állami épület emeltetik."
Mivel az államnak pénze már akkor sem volt, felhatalmazást kapott a kereskedelemügyi miniszter, hogy a telekvásárlás, az építkezés és a berendezések biztosítása céljából kölcsönt vegyen fel ötvenévi lejáratra. A szakemberek elkezdték kutatni a megfelelő helyet, amit a Dunához közel, a jól megközelíthető Országút (mai Margit körút) mentén, a dombra futó szőlőhegyek tőszomszédságában leltek meg, homlokzattal a Heltai Ferenc (ma Keleti Károly) utca felé.
Most már csak azt az építészt kellett megtalálniuk, aki elfogadható áron, de kiemelkedő színvonalon tervezi meg a magyar statisztika házát. Így leltek Czigler Győzőre, aki addigra már megépítette többek között a Kereskedelmi Akadémia Alkotmány utcai palotáját, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Erzsébet körúti épületét, meg a Rózsák terén ma is álló templomot. A neves építőművész nem cáfolt rá hírnevére. Dicséretes határidővel, kiemelkedő minőségben 1898-ra már fel is építette a Központi Statisztikai Hivatal épületét, amely akkor nagyúrként magasodva tekintett le fényes kupoláival a környék apró házaira.
Környezete megváltozott ugyan, ez az épület azonban mindmáig otthona az intézménynek.
A témával foglalkozik a Statisztikai Szemle is.