Területi atlasz – Települések
Jogi alapok
Hazánkban először az 1871. évi XVIII. törvénycikk a községek rendezéséről rögzítette, hogy minden területnek valamely községhez kell tartoznia. Ekkor a községek közé tartoztak a „kis községek”, a „nagy községek”, továbbá a városok.
Történeti áttekintés
Az 1867. évi kiegyezés után a szabad királyi városok egy része törvényhatósági jogú várossá, másik része rendezett tanácsú várossá alakult át. Előbbi csoport a megyei törvényhatóságtól független volt, utóbbi csoportban az intézmények törvényhatóság keretében működtek.
A tanácsrendszer kialakításakor a törvényhatósági városokból megyei jogú városok lettek. A városok száma lassan – és főleg új iparközpontokkal – bővült. A községek tizede nem rendelkezett önálló tanáccsal, ezek alacsony lélekszámúak voltak, így a tanács gazdaságos működését nem biztosították. Több falu együttes tanácsát közös tanácsnak hívták. A közös tanácsi igazgatás alá tartozó falvak száma 1990-ig jelentősen nőtt.
1990-ben az új önkormányzati törvény (1990. évi LXV. törvény) megalkotásával az ország minden települése helyi önkormányzathoz, önállósághoz jutott. A rendszerváltás előtt a városi rang a presztízsen kívül anyagi előnyöket is jelentett, jelenleg viszont a városi jogállás már nem jár ilyen előnyökkel, a rang azonban továbbra is vonzó maradt. Ez a városok számának nagymértékű növekedésével járt együtt, ugyanakkor mindez nem eredményezte a városi funkciókat betöltő települések számának lényeges emelkedését. Városi jogállású települések már az ország minden részén találhatók, városhiányos térségek nincsenek.
Jelenlegi helyzet
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény szerint ma Magyarországon a következő településkategóriák léteznek: község, nagyközség, város, megyei jogú város, főváros.
A községi önkormányzat köteles ellátni mindazokat a törvényben meghatározott feladatokat, amelyek a helyi lakosság alapvető létfeltételeit és az ehhez szükséges közszolgáltatások közvetlen igénybevételének lehetőségeit biztosítják.
A nagyközségi címet használhatják azon községi önkormányzatok, amelyek a törvény hatálybalépésekor nagyközségi címmel rendelkeztek, továbbá amelyek területén legalább 3 ezer lakos él.
A törvény szerint a város olyan közszolgáltatásokat lát el, amelyeket saját területén és vonzáskörzetében gazdaságosan, hatékonyan képes biztosítani.
A megyei jogú város azokat a közszolgáltatásokat is biztosítja, amelyek saját területén túl a megye egészére vagy nagy részére kiterjednek. Ezek a megyeszékhelyvárosok, valamint azok az 50 ezer főnél nagyobb lakosságszámú városok, amelyeket az Országgyűlés ilyennek nyilvánított. (A megyei jogú városok közül Dunaújváros, Hódmezővásárhely és Nagykanizsa népessége a jogállása elnyerése idején még 50 ezer fő fölött volt, napjainkban viszont már nem éri el ezt a számot.)
Magyarország fővárosa 1873 óta létezik Budapest néven. A főváros területe kerületekre, valamint a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott Margitszigetre tagozódik. Minden fővárosi kerületben települési önkormányzat működik.
A 2022. május 1-jei állapot szerint az ország 3155 településéből 348 város (ebből 1 főváros, 25 megyei jogú város), 2807 község (ebből 127 nagyközség).
Magyarország települései jogállás szerint, 2022. május 1.
Az ország településeinek harmada 500 főnél kisebb aprófalu, ugyanakkor ezekben az ország népességének mindössze 3%-a él. A népesség koncentrációja jelentős, a városokban él a lakosság héttizede (kéttized a fővárosban). A településszerkezeti sajátosságok természeti, történelmi okokra vezethetők vissza. A tagolt dombsági és alacsony középhegységi tájakon jellemzően kis területű és népességű települések találhatók, míg a sík vidékeken nagyobbak. A történelmi események szintén formálták a képet: az Alföldön a török hódoltság után alakult ki a mezővárosok és óriásfalvak jelenlegi, ritka hálózata a korábbi, lerombolt szerkezet helyén. A trianoni elcsatolások a határ menti települések kapcsolatait változtatták meg, míg a rendszerváltás előtt a mezőgazdasági és ipari termelés központi irányítása befolyásolta a települések szerepét.
Napjainkban a legkisebb lélekszámú település a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Debréte 8 fővel, a legnépesebb a főváros, több mint 1,7 millió lakossal. Budapestnek a legnagyobb a területi kiterjedése, 525 km², míg a Pest vármegyében található Remeteszőlős nagysága nem éri el az 1 km²-t sem.
A bemutatott jellemzők a 2022. január 1-jei állapotot tükrözik, ugyanakkor a közigazgatási beosztás, a települések jogállása időben változó. A 2011. évi önkormányzati törvény szerint a választópolgárok kezdeményezésére helyi népszavazás alapján új község alakítható az olyan – földrajzilag és építészetileg – elkülönült, lakott településrészből, amely képes helyi önkormányzási jogának önálló gyakorlására, a feladatok teljesítésére. Településszétválások mellett a települések egyesülhetnek is: helyi népszavazás alapján az érintett képviselő-testületek határozatukkal kezdeményezik az egybeépült községek, valamint város és község egyesítését. Az érintett képviselő-testületek megállapodhatnak egymással határos területrész átadásáról, átvételéről vagy cseréjéről is. A települési képviselő-testület minősített többségű határozattal kezdeményezheti, hogy az Országgyűlés a települést a területével határos másik vármegye területéhez csatolja át, a kezdeményezéssel kapcsolatban helyi népszavazást kell elrendelni. Korábban csak nagyközségi jogállású településeket nyilváníthattak várossá, a törvényben viszont már az szerepel, hogy városi cím adható annak a községi önkormányzatnak, amely térségi szerepet tölt be, és fejlettsége eléri az átlagos városi szintet, így a nagyközségi kritérium megszűnt.
A közigazgatási változásokról itt tájékozódhat: Közigazgatási változások Magyarországon 1970–2022 (XLSX, 46 kB)